"Én mondom nektek, ez valami csoda. Hogy jó értelemben, vagy rosszban, azt ti döntsétek el.

Tíz percet beszélek vele, és ez úgy hat rám, mintha megittam volna egy csokoládés frappét, és mellé még elszívtam volna egy tisztességes dzsót. Plusz még megtudtam volna, hogy előrehozták a vébé döntőt, és Hollandia az egyik fél. Vagy mintha nyertem volna egy szerződést egy jó nevű kiadónál... vagy... szóval vidám lettem!

Mit vidám... boldog! Végtelenül, felszabadultan boldog, már abban a másodpercben hogy felvettem a telefont!

Ohohó, és miután leraktam! Csak álltam behunyt szemmel, a mellkasomhoz szorítva a telefont, és mosolyogtam. Értitek? Mosolyogtam, csak úgy egyedül abban a rohadt üres szobában, ahol az egyetlen társaságom a kaktuszom, meg néhány szétlapított szúnyog.

És a legjobb, hogy még most is boldog vagyok. Valójában mindig boldog vagyok. Hol csak csendesen és halkan, az érzelmeimet valahová a szívem egyik csücskébe rejtve el, hol meg tombolva, tele energiával,de annyival, hogy legszívesebben felfutnék a a Kékesre, és onnan ordítanám, hogy

a szerelem egy csoda!

"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.