"- Szóval nincs jegye – összegezte a helyzetet bizonytalanul a férfi.

- Lehet, hogy van, csak nem éppenséggel nem hajlandó ideadni.

- Ez a lány nem úgy néz ki, mint aki nem lenne hajlandó. Inkább… nem is tudom. Ugye, több nyelven is megkérdezted?

- Naná, de csak néz.

- Biztos külföldi.

- Honnan veszed?

- Most nézz rá. Az arca, a haja. Mindene…

- Megálló. Most szállítsuk le? – az ellenőr bizonytalanul ránézett a lányra.

- Ne – társa összevonta szemöldökét, de aztán ellenvetés nélkül követte a másikat.

A lány arcán nem látszott megkönnyebülés az ellenőrök elvonulása után. Nem sóhajtott fel boldogan, nem nyújtozkodott, nem vigyorgott rá senkire, azzal a tipikus na-látod-hogy-átvertem-őket –vigyorral. Nem csinált semmit. A szeme ugyanolyan kifejezéstelen maradt, mint eddig.

Felhúzott lábakkal kuporgott a villamos egyik ülésén. Elég különös látványt nyújtott így. Ráadásul úgy bújt össze, mint akit éppen vernek, és testével próbálja magát védeni a következő ütés elől. Bár lehet, hogy csak fázott, mert arcán nem látszott félelem. Ahogyan semmi más sem.

- Hé… - ekkor egy fiú lépett mellé, zavartan vakargatva a tarkóját, és szemével kedvesen hunyorogva. – Csak láttam, hogy nem kérték a jegyed. Mit mondtál nekik? Nekem sosem fogadtak el semmilyen kifogást. – A lány ráemelte a tekintetét. Lila szemei voltak.

- Izé… ne vedd tolakodásnak – a fiú nevetett. Végigmérte az előtte ülőt. Egész csinos. – A nevem…

- Nem tudom, amiért hagytak engemet békén – a fiú mélyzöld szemei elkerekedtek. A nyelvhelyességi hibák még elmennek. De ez a bizonytalan, mégis monoton hang… nem. Ez nem lehet ennek az érzékenynek tűnő szépségnek a hangja.

- Oh… - ezúttal zavartan nevetett. – Persze, persze – a szavak összegabalyodtak a szájában. A lány lila íriszei szikráztak. – Na, izé, a nevem… a nevem… - nézte a lány szemeit, mert volt bennünk valami különös és bénító. Izottak,örvénylettek a lila lángok.

Egy századmásodpercig mintha vörösek lettek volna. "

Részlet: <még nincs cím> Formátum: Regény. Dátum: 2008. 9. 25. Folyamat: Félbeszakított.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.