"Voltak olyan képek, amelyek gyakran rátörtek, valahányszor csak lehunyta a szemét. Képek a múltjából,  néha csak egyszerű villanásokként, de néha olyan élethűen, mintha nem is álom lett volna, hanem valóság. Ilyenkor ki tudott venni mindent, a legapróbb mozzanatokat, sőt, illatokat is, mint Ili egyetlen hajtincsének táncát a szélben, vagy azt az iszonytató, kávéillattal kevert klórszagot, aminek már csak emlékétől is összerándult a gyomra, pedig azóta a nap óta látott már ezerszer vadabb, ijesztőbb dolgokat is. Mégsem volt annyi hatásuk.

Maguk a képek, jelenetek furcsák voltak, talán egy kívülálló számára nem jelentettek volna semmit, nem azt akarta ezzel mondani, hogy hétköznapiak lettek volna, hanem valami más... de amikor erre gondolt, a gondolatok összekavarodtak a fejében, és végül már semmi értelmük nem maradt.  

Mégis ezek a képek voltak az egyetlen, tényleg értelmes dolgok az életében. Legalábbis néha így hitte. Megbízhatók voltak, sosem változtak, tényleg sosem, és Máté arra tippelt, hogy ilyen lehet mások életében egy biztos otthon, vagy szerető család."

Szíviszony - részlet. Art by kudrett.deviantartl.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.